Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Kocsma látképpel és harckocsik

2011. augusztus 23. 23:10 - Hűvös Ágnes

A múlt héten két sikeres emberbe botlottam. Pontosabban többe is, de a többi mintha nem tudta volna magáról, hogy sikeres. Némelyik nem kevesebbet tett, mint legyőzte önmagát (ennél nagyobb sikert nem nagyon tudok elképzelni), mégis fanyalgott büszkeség helyett. De azok ketten, két férfi, elbűvöltek. Ma róluk mesélek.

Az egyikük kocsmáros. Az a fajta, aki mindig mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, és pontosan fel tudja mérni, kinek adhat hitelbe és kinek nem. Balatonparti bódéja ragyog a tisztaságtól, és a kávé vagy sör mellé szépséges látképet is kapsz. Reggelente korán nyit, kiszolgálja az első napsugarakban sütkérező koránkelőket. A mosolya őszintének tűnik, de csak a harmadik reggel sikerül végre megnevettetni, kizökkenteni az addigi profi üzleti kommunikációból. Végre megcsillan az ember: hároméves kislányáról mesél. Ez az ember sikeres. Honnan tudom? Onnan, hogy bízik a világban: van ideje a szomszéd lángosos nagykamasz, kétballábas segédjét útbaigazítani, van ideje elgondolkozni a világ dolgairól. Nem siet, magabiztos, kedvesen rámenős. A pincérlányok még este hatkor sem tűnnek elgyötörtnek mellette. Rózsaszín napszemüvege mögül abszurd békaként hunyorog rád.

A másik amolyan talpraesős. Nagymacska. Jeti. Másfélszeres életnagyságú, napbarnított, szőke negyvenes, elnagyolt vonásokkal, keki sortban és zubbonyban, negyvenhetes mezítlába fekete porral borítva. Feltörte a lábát a bakancs. Húsznál is több harci járművet bemutató vállalkozása főleg fiús apákat vonz. Nála minden tíz perc múlva történik - tényleg. Szavakész, magabiztos, nem fél elfogadni a segítséget. A bejáratnál két kedves nő szedi a pénzt, az egyikük a kiállítótérben is segít. Mindannyian mosolyognak. A szőke jetinek mindenkihez van pár szava, finoman győzködi a papákat, fiúkat, milyen jó buli is lánctalpast vezetni. Ha valaki jól vezet, annak a jeti örül a legőszintébben. A helikoptermotor hangjától az ő szíve dobban a leghangosabban.
Amikor a légvédelmi egység aksija besül, beállunk szerelni - a jeti a félrerázódott, egytonnás rakétát kalapálja a helyére, barátom az aksit patkolja, én a jármű tetejéről figyelem őket a másfél órás bütykölés alatt. Utána teszünk egy kört a meggyógyított járgánnyal. (fotó: WP)
A jeti magabiztos férfiassággal örül a sikernek, egy perc múlva már ott sincs. Nem kell hálálkodnia, tiszta üzlet volt. A fiúk legóztak, vezettek, soktonnás kütyükkel játszottak, mindenki boldog. A jeti tudja ezt. Ő a legboldogabb.

Ez a két férfi érti a sikert. Mosolyuktól ragyog a napfény, léptük alatt rázkódik a föld. Nem a sikertől lettek ők férfiak, nem. A sikert ők teremtik, ők érlelik, ők adják a világnak. Így van ez rendjén.

Olyan jó lenne ezt sokaknak megmutatni. Nézd, barátom, ilyen a siker: te nevezed meg, a te hited teremti, a te hitetlenséged veszi el a fényét. Ha ezt érted, nem lesz szükséged mások szánakozására vagy dícséretére. A balatoni látkép a te kedvedért került oda, a fekete por a te vagányságodat keretezi be. Nem a gazdagságról szól. Nem a világuralomról szól. Csak az életről. A tiédről.

A világ belülről nyer értelmet. Kicsi világaink. Csak annyit várj, amennyit adni tudsz. Adj másoknak is. A világ körbeér, a sikered termőre fordul. A legjobb napok fénye lesz a legtöbb, amit magaddal vihetsz majd egyszer, oda, a túloldalra.

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr593174719

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.