Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Nyárbúcsúztató

2011. augusztus 23. 09:27 - Hűvös Ágnes

Sok ajándékot kaptam. Listába szedem, hogy megmutassam neked.

Kaptam gyümölcsöket, fanyart és édeset, rubinpirosat, mélylilát, fűzöldet. Kertem ajándékai. Még ott az ígéret, hogy ősszel is lesz, roppanós vagy olvadóan lágy, sötét és világos gömbök simulnak kezembe.

Kaptam táncot és kirándulást, közös mozgást, sós izzadságcseppeket, korty vizek hűs örömét. Társak ajándéka, sok-sok lépésnyi erő. Olyan, mintha egyre fogyna, pedig növekszik, minden rugaszkodással csak egyre több lesz, és amikor tikkadtan dőlünk el a végén, akkor már a szívünkben van minden szikra, és egész télen elkísér.

Kaptam szelet és hullámokat. Az egész Balatont kaptam ajándékba - sose gondoltam, hogy valaha megszeretem, most megtörtént. Fehér vitorla feszülését, a szelet jelző szalag lobogását, esti úszást, hajnali fényeket. Napbarnította arcból világító kék tekintetet a víz visszfényében. Sárkányok a víz felett. Lendület. Csend, kiáltások. Távolság.

Kaptam nyári viharokat. Bőrig ázott, vacogó futást. Nevetést, kamaszosat. Vihart a pusztában, az erő fenségét, és vihart vízparton, szél tombolását, sötét fellegeket. Hajnali hullámok metsző hidegét a vihar után. Bizonyítékot, hogy a világ létezik, és soha, soha nem győzhetem le. Megnyugtató tudás.

Kaptam fákat és füveket. Növekvő birs és citromfa nyújtózkodása, kidőlt vadcseresznye napfényben csillanó bordó kérge, platánfa lombján átszökő esőcsepp, a fűz lecsüngő ágainak simogatása, vackor édes-fanyar gyümölcsei. Egy fatönk mintázata, amit zavaromban vizsgálgatok sokáig, amíg egy firtató baráti kérdésre keresem a választ. Meleg fakéreg dörzsölődik a hátamhoz magányos sétán. A fű hullámzik, ahogy a szélrohamok apró manóseregekként futnak végig a felszínen. Zsálya illata. Kákaszálak tövéből elugró kis barna békák. Kiszakadt nádcsomón ácsorgó kócsag. Dúdoló fa tövén csillagmohapárna.

Kaptam fényeket. Hullócsillagok lobbanása, hajnal és alkony türkize, rózsaszínje, a nap kegyetlen fehérsége, a hold ezüst vagy narancsszínű parazsa. Feketeség, suttogás. A fény hiánya. Kattanás, lámpavilág. Lobbanás, gyertyafény.

Ki tudja, mi mindent kaptam még... tudom, hogy felidéződik majd. Varázslatos nyár volt. Köszönöm nektek, velem vándorló társak.

Tél közepén lesz a születésnapom. Mit kérjek?

komment
Címkék: jazz mosoly magán

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr753172862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.