Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Életillat

2011. augusztus 30. 00:13 - Hűvös Ágnes

Ezt a bejegyzést j-nek ajánlom. Az ő álmaiból született.

Van egy emlékem. Biciklizem, a gyerekülésben a fiam nézelődik, egy éves lehet. Már kikerekeztünk a fák közül, elhagytuk a Stefánia szecessziós palotáit, és én sóvárogva várom, hogy elérjük végre azt a hosszú, unalmas utcát, ahol egy dísztelen fal mellett tekerhetek a perzselő napsütésben... és beburkolózhatom a mindent elborító kenyérillatba. Kenyérgyár. Olyan, mintha azt mondanám, álomüzem. Élet-szerelőcsarnok.

Vannak az életnek ilyen megszentelt pillanatai. Mezítláb a harmatos fűben vagy éjjel egy csillagos folyóparton (a kacsák álmos kövekként kuksolnak a víz szélénél), ezek olyan dolgok, amik nélkül lehet élni, de velük összehasonlíthatatlanul szebb. Van karácsony hó nélkül és gyertyafény nélkül, és van élet nevetés nélkül, szerelem nélkül, kaland nélkül. Vannak kihűlt tűzhelyek és dohos szobák. De az élet értelmét az értelmetlen szenvedélyek adják, az ajándékok, amikért soha nem tudjuk meg, milyen árat fizetünk. Talán az a kevés dolog, amiért nem kell semmilyen árat megadnunk.

Megszentelt pillanat a kenyérkészítés is. Lassan több mint egy évtizede itthon sütöm a kenyeret. Már nem is gondolkodom, amikor nekilátok - a fejemben ezeregy más ügy kergeti egymást, miközben lisztfelleget pöffent a papírzacskó, langyos víz csordul a fehér halomra, só, élesztő, magok... aztán dagasztás, kelesztés, formázás. De soha, remélem, hogy soha nem felejtem el, hogy mielőtt megformáznám a kenyeret, egy csippentésnyit adjak a fiamnak a nyers tésztából. És amikor a szépen megkelt, durcás kenyérke már a sütőben pirosodik, áhítattal szimatoljuk. A kenyérillat - evangélium. Az új kenyér első híre. És kísértés, hogy a még forró kenyeret megszegjük, amit persze nem szabad, mert tönkremegy a kenyér, várni kell, de édes a kísértés, gyermekkor-illatú, sürgető hívás, gyere és örvendezz, mert itt az új kenyér.

Egy kedves barátom azt mondaná erre, hogy túl jó. Olyan, amiről soha többé nem akarsz lemondani. Olyan, amiért többet adsz, mint amit valaha gondoltál volna. Olyan, amire szeretnél örökké emlékezni. Szenvedélyesen szép.

Gyere, súgok valamit: nincsenek túl jó dolgok. A gyerekkort nem kell kiérdemelni. Az igazán nagy dolgok könnyűek, magukkal ragadóak - élet, szerelem, halál. Titkok, amiket nem tarthatsz meg magadnak. Add tovább...

... szamár a végállomás!

 (Arthur Rimbaud: Kenyérlesők, ford.: Kosztolányi Dezső, előadja: Szélkiáltó Együttes)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr683189506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.