Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Profán köszönet

2011. augusztus 30. 10:39 - Hűvös Ágnes

Ez a poszt eredetileg a Facebookon jelent meg, 2011 áprilisában. Azért hozom át ide, mert naplóm fontos része. Még mindig gyógyszermentes vagyok - szigorral, kitartással, barátok segítségével őrizgetem az egészség nevű valamit, amiről valaha azt gondoltam, hogy az élet evidens része. Most azt gondolom, vagyon. Elherdálható. Meg kell tanulni jól bánni vele.

Szokás, hogy írók, zeneszerzők munkáikat barátaiknak, családtagjaiknak, szerelmeiknek ajánlják. Nekem most olyan személyes siker jutott, amit profán dolog bárkinek ajánlani, én mégis megteszem. 10 hónappal ezelőtt cukorbetegséget, inzulinrezisztens állapotot diagnosztizáltak nálam. A diabetes egyik különlegessége, hogy a diagnózist az orvos állítja fel, de a terápiát a beteg maga végzi. A terápia egyik központi feladata volt, hogy lefogyjak húsz kilót. Nehéz volt, kemény volt, és most, hogy két napja már egyenletesen azt a súlyt mutatja a mérleg, amit elérni szerettem volna, nagy megkönnyebbülés.

Ezúton köszönöm tehát ezt az eltűnt húsz kilót mindazoknak, akik segítettek ledobni magamról. Sokakat kihagytam, de az csak azért van, mert nagyon sokan voltatok -- és legyen apró vagy nagy segítség, mindannyiótoknak hálás vagyok. Főleg azokat írom le most, akik segítettek visszatalálni a női énemhez. Ez volt a legnehezebb, de most, úgy érzem, ide is megérkeztem.

Köszönetet mondok:

  • Apámnak, aki minden alkalommal megjegyezte, hogy egyre jobb nő vagyok (és mivel az öreg nagy tisztelője a női nemnek, el is hittem neki) -- de azért szólt, amikor túl merész pólót viseltem, hogy ennyire azért még nem. A mégért külön hálás vagyok.
  • Z-nek, aki elviselte az éhezéseket, a hipoglikémiával járó hisztiket, aki éjszakánként, edzés után eljött értem a villamosmegállóba, és aki tartotta a frontot, amikor nagyon fáradt voltam, és vigyázott, hogy időben egyek. Külön köszönöm neki, hogy azt mondta, fiatalodom. Ettől tényleg elkezdtem fiatalodni.
  • Mindazoknak, akik velem táncoltak, és 20 kiló többlettel, 15 kiló többlettel, 10 kiló többlettel is változatlanul nőnek tekintettek, és ezért időről időre felkértek. Sz.P-nek külön köszönet azért, hogy átlagosan három hetente megjegyezte, el fogok fogyni, és igazán ideje már abbahagyni.
  • N-nek, drága barátnémnak, aki anyás volt és barátnős és támogató minden helyzetben, és most is az. Sokat jelent nekem.
  • Zsének, aki bár nem tudja, nagyon sokat segített, amikor 3 évnyi ismeretség után először megnézett hátulról és  azt mondta, jól néz ki... a farmerom. Tényleg jó nadrág.
  • A férfinak, aki -- a páromon kívül sok év után először -- jelét adta, hogy szépnek lát. Hogy kíván. Nagyon nagy lendületet adott.
  • A két teherautósofőrnek, akik egy kilóval ezelőtt (a legnehezebben búcsúzó kiló volt) utánamrikkantottak, amikor átszaladtam egy széles út zebráján, hogy még zöldben átérjek. Tavasz volt, kirobbanó, és ők hujjogatva adták a ritmust az én futásomhoz. Amikor átértem, mindhárman nevettünk, cinkosan, kamaszosan.
  • Az eredeti írásban nem szerepelt, de fontos: köszönöm, Mór, hogy téged nem érdekelnek a kilók, a szemek száma, a lábak száma, a fülek elállási szöge vagy hogy bejön-e rajtuk a moszkvai rádió... vannak, akik mindig 13 évesnek fognak látni, nyegle kiskamasznak, a jövő ígéretével. De mégis, kérlek, Mór, hogy lásd meg a felszínt. Lásd meg és úgy fogadd el. Az sokkal többet ér. Te nekem sokkal többet érsz így, mint annak idején. 

  • Anyámnak, aki aggodalmával, gondoskodásával, kedveskedésével ebben az időszakban inkább volt nagymamás, de valóban erre volt szükség ezúttal. Anyámnak, aki a leghatározottabb női minta az életemben: kitartó, kemény, és soha egy pillanatra sem szűnt meg anyának lenni, amikor velem volt. Ő ezzel segített abban, hogy a nőiség keresése ne járhasson az anyaság akár csak pillanatnyi elutasításával.

Ti, kedvesek a szívemnek, fogadjátok köszönetemet. Ne hagyjatok el -- ha nem is mondom ki gyakran, szükségem van rátok.

Mindörökké.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr43190071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.