Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Véletlen sorozat

2011. szeptember 12. 09:15 - Hűvös Ágnes

A tudomány sokat küzd a véletlen sorozatok fogalmával. Alapvetően az képezte sokáig vita tárgyát, vajon elegendő-e, ha véletlennek tekintjük, egy sorozat eleme reális idő alatt nem kiszámítható az előző elemből. Most úgy gondoljuk, hogy véletlen az a sorozat, melynek az információtartalma (leírása) a hosszánál nem lényegesen kisebb. (Ha egyszerű leírást szeretnél erről, itt olvashatsz egyet.)

(kép webhelye)

Mostanában elég keser és savany volt időnként az írásaim hangulata. Pedig egy cseppet sem erről szólt az élet. Az élet, mint valami kamasz kutya, lobogó fülekkel és leffegő mancsokkal trappol át rajtam naponta, időnként képen nyal, elcsap vagy a lábamra lép, de alapvetően jóindulatból teszi. Az élet sok nagy változást hozott, új feladatokat, új formát és bele új érzelmeket. És régieket. Mert az élet, viháncolós kedvében, véletlen találkozásokat is hozott. Nincs bennük rendszer, nem kényszeríti semmi a megtörténtüket (csillagok, varázslat, babona). Véletlen sorozat.

D. 11 évvel ezelőtt otthagyta torinói munkahelyét, és szinte búcsú nélkül távozott - de mindenesetre anélkül, hogy elárulta volna, hova is megy. Véletlen, hogy sok-sok évnyi búslakodás után egyszercsak bevillant, D-t kereshetném az Arckönyvön is, ott még nem próbáltam. Rákerestem, és aztán hökkenten meredtem a profilján az információra: Varanashi, India. Azóta váltottunk néhány levelet. Boldog, elégedett, örül nekem.

Véletlen, hogy pár nappal ezelőtt két régi ismerős is megtalált, szintén az Arckönyvön. Egyikük most készül elhagyni az országot családostul - gondolom, előtte még gyorsan kiépíti ismerősei, barátai és üzletfelei hálózatát, hogy hírt adhasson magáról a nagy ismeretlenből. 17 éve nem hallottunk egymásról, mégis én voltam a második, akit ismerősnek bejelölt. Talán csak mert az én nevemből nincs túl sok az Arckönyvön, ki tudja.

A másikuk egy évtizede tűnt el a szemem elől, egyszerűen elaludt a kapcsolat, nem volt már miről beszélgetnünk. Hogy most miért keresett meg, nem tudom, de úgy látszik, jobban érzi magát így, hogy közte vagyok a két-háromszáz barátnak címzett kapcsolatnak. Örültem neki, azzal a röpke örömmel, amit az ember a 2837. pillangó láttán is érez.

Véletlen, hogy éppen most kezdtünk el újra beszélgetni M-mel, aki szintén évtizede tűnt el az életemből. Mondjuk ő megígérte, hogy egyszer majd megkeres. Miért éppen most tette? Véletlen.

Persze dönthetek úgy is, hogy a transzperszonális térben jelentek meg hívó üzenetek, amiket én küldök. A pszichológia és a szociológia nem operál véletlenekkel. Törhetem a fejem, a tudomány melyik ágát fogadom el. 

Azt hiszem, pénzfeldobással fogok dönteni. Csak hogy stílusos legyen.

komment
Címkék: magán

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr353192065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.