Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

VIPek

2011. szeptember 13. 13:27 - Hűvös Ágnes

A fontosság mítosza mindent áthat. Szeretnénk fontosak lenni szeretteinknek, munkatársainknak, sőt: szeretnénk magunkat fontosnak érezni bárhol.

Különben miért éreznénk magunkat kényelmetlenül, ha az amúgy korrekt szervizes a telefonszerelés mellé nem tisztel meg egy jónapottal? Elvégre a telefon működéséhez az nem kell, a köszönés csak a személyem fontosságának visszaigazolása.

Mostanában három VIP-pel találkoztam. Pontosabban három történettel VIP-ekről. Very Important Persons, nagyon fontos emberek. Kinek? Miért? Elmondom neked.

Az első annyira szeretett volna fontos lenni, hogy pénzt is adott érte. Szervezkedett. Megszerezte. Kifizette. Odavonult. Karszalaggal megjelöltetett (tudod, az a bizonyos neonsárga VIP-felirat, ami mindenkinek lehet, és ha máson van, akkor rohadt irritáló, ha meg rajtad, akkor baromi kényelmetlen). Bevonult a VIP-zónába. Majd megállapította, hogy a VIP-zónában műanyag cicababák és jólfésült strómanok unatkoznak méregdrága italaik mellett, ellenben az egyszerű nép a táncparketten kócosan, izzadtan és láthatólag igencsak emelkedett hangulatban ropja a kordonon túli világban. Szerinted mit tett? Nem, ez nem egy mese a bátor legkisebb királyfiről, ez a rögvalóság. Szóval mit is? Tovább unatkozott. Nem ment le közéjük. VIP volt, saját magának. És ebből nem engedett.

A másik VIP-em azért volt fontos, mert kellett egy VIP. Ez volt ugyanis az előfeltétele egy rendezvény pályázati támogatásának. Mindenki tudta, hogy díszpinty, de a VIPség elkezdte élni a saját életét. Meghívták. Elment. Felült az emelvényre. Innentől ő volt a VIP. Ha megszólalt: Hűűűűűűűűűűűűű, sóhajtott a tömeg. Ha tüsszentett: EGÉSZSÉGÉRE, kiáltotta a tömeg. Ha pedig vacsoránál megdícsérte a kenyeret, akkor másnap szekérderéknyi kenyér került az asztalra, és mindenki azt falatozta. VIP volt, mert kell egy VIP, hogy a közemberek a fényében sütkérezhessenek. Még akkor is, ha ettől mindenki egy kicsit kényelmetlenül érezte magát.

A harmadik VIP egy szakma Nagy Öregje. Összegyűlnek nála a kevésbé öregek (vagy kevésbé nagyok) és más Nagy Öregek, hogy vitatkozzanak, kávézgassanak. Fel is kérték idén, hogy legyen egy nagy szakmai szervezet konferenciáján VIP, mert ő tényleg VIP. VIP azért, mert szakmailag sokat letett már az asztalra. Aztán azért is, mert csomópont sok kapcsolati hálóban. Végül pedig azért, mert amíg a kevésbé nagyok és kevésbé öregek a saját imázsukat építgetik, ő nyugdíjasként tud segíteni abban, hogy a konferencián legyen pogácsa és ásványvíz. És abban is segít, hogy a szervezők ne tépjék le egymás fejét a véghajrában. Ő tényleg VIP. Nélküle étlen-szomjan maradnának, búsan nézve egymást, nem beszélve. És ezt tudja is mindenki.  Ez a VIP egy év, öt év, tíz év múlva is az lesz. Pedig nincs karszalagja, és nem ugrálják körül a tisztelet konvencionális zászlóit lobogtatva.

Igen, VIP-ek akarunk lenni. Te melyiket választod?

komment
Címkék: modern mosoly jogos

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr703218303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.