Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Vedd komolyan

2011. szeptember 26. 07:59 - Hűvös Ágnes

baby-it-s-cold-outside-flora-and-fauna-19002080-549-686.jpg

F. néhány napja ezt írta az Arckönyvön: 100 darab köröm levágásáért felelek. Gyors számítást végeztem: ez a szám nálunk 40, és ha minden jól megy, néhány hónapon belül már csak 20, mert a ded egyre többször maga gondoskodik a karmokról. Valamint önállósodván a füzetek, ceruzahegyezés, cipőfűzés és úszócucc felkent ura is lett, és ez a lista csak bővül napról napra.

Elgondolkodtam, én mit kell betartsak, ha a fene fenét eszik is, hiszen egyre kevesebb feladatom van. Aztán rájöttem. Én vagyok a Mesék Őre.

Néhány éve lebukott nálunk a húsvéti nyúl, abszolút önhibájából. Önhibámból. Akkor hosszasan meg is beszéltük, hogy van is és nincs is, és egy időre el is aludt a téma, de aztán Mikulás közeledtével újra előkerült. Történt ugyanis, hogy az akkor 4 éves ded igazán nagy ajándékot rendelt. Tőlem. Nem a tél nagyszakállú és lágyszívű öregembere volt a megrendelés célpontja, hanem én, akinek be kellett volna szerezni a játékbolti csodát. A gond csak az volt, hogy egy másik, nem kevésbé drága csoda már a szekrényben lapult a karácsonyt várva, és a családi kassza (valamint a Mikulás-ajándékok méretéről alkotott szülői koncepció) kereteibe nem fért bele a megrendelés. Fel is tettem fiamnak a kérdést, mit szeretne. Elmegyünk együtt, megvesszük, és akkor nincs is más ajándék, meg főleg nincs meglepetés. Vagy jön az adventi manósurranásos, reggeli-apróságos időszak, Mikuláskor a csizmapucolós izgalom, és persze a karácsonyi titkolózás. Újra tisztáztuk, hogy a manó, Mikulás és az angyal: mese. Majd a százcentis bölcs gondolataiba merült. És végül így szólt: Anya, legyen még mese.

Ez egy fontos kérés volt. Be kell tartani. Felelek a meglepetésekért, a manómesékért, a húsvét nyúlfülbillegetős hajnalaiért. Enyém a hit és ráció közötti keskeny ösvény, amelynek egyik oldalán vad lények, a hátukon is szemet viselő anyák és gondolatolvasó papákok élnek, a másik oldalon pedig házi feladatok, természettudományos gondolkodás és családi költségvetés.

Enyém a határvidék, ahol már be-betörnek a híradó hírei, a felnőtt beszélgetésekből kicsendülő keserűség, a felelősség, de még maradhatunk egy békésebb országban, ahol a nagy harcok vértelen múlnak el, és a nagy fájdalmakra van gyógyír. Én vagyok az erdész egy gyermekkor erdejében, ahol tigrisek, varázslók bujkálnak, ahol a vihar még rémisztő, és ahol egyszerre örülünk és búslakodunk, ha végre feltűnik az erdő széle.

Mert ez egy olyan erdőszél, amin lehet sétálni... és le is lehet esni.

Életre szóló felelősség a mese. Komolyan kell venni.

 

komment
Címkék: anyás

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr813243337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.