Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Búcsú(s)zó

2011. szeptember 29. 20:32 - Hűvös Ágnes

 Az egésznek része az elmúlás, a történetnek a befejezés. Éppen ezért most visszatekintek. Közel 4 év után hagyom ott azt a munkahelyet, amire eddig a legbüszkébb vagyok. Nem megyek messzire, továbbra is vannak közös munkák, de a keret változik, és a névjegyemen már mások a színek, betűk. Felemás érzés, hogy miért akartam menni. Jó érzés, hogy amikor menni akartam, akkor azt meg is tehettem.

Köszönöm, csapat. Jó volt veletek. Nem lesz ott mindenki ebben a néhány sorban, hiszen sokan voltunk. Inkább csak egy-egy szó, hangulat. Kaptam tőletek - ezt és sok mást, amit elfogadok és köszönettel továbbviszek, használok, és közben eszembe jut az, akitől kaptam.

Kezdem a legnehezebbel és egyben a legkisebbel. A név mindegy, a tett fontosabb. Köszönöm, hogy X. és Y. időnként, kitartóan, következetesen, ismétlődő módon undok volt. Őszinték voltak. Tényleg utáltak. Tanultam - elsősorban türelmet, kitartást és alázatot. Az ilyen értelmetlen dolgokat csak alázattal lehet beilleszteni a nagyobb, értelmes rendbe. Szilánkok, amiken észre lehetett venni, hogy nincs tökéletes rendszer.

Köszönöm IT-nek, Zsu-nak, TT-nek és még sok más kollégának az értelmes rendet. A laza, magától értetődő rendet, amiben könnyű eligazodni, és ami megengedi a rendetlenséget is. Egy kicsit. Jókedvű rend és rendetlenség volt. Laza, tornacipős és farmeros emberek, akik a komoly megbeszéléseket éppúgy képesek egy lépcsőkorláton ülve megoldani, mint egy tárgyalóban, és nem öltenek komoly pofát hozzá. Ezek az emberek tudnak valamit az élet lényegéről. Kívánom nekik, hogy soha ne felejtsék el.

Köszönöm a fiataloknak, akikkel dolgoztam, a bizalmat. Bizalmat és felhatalmazást, hogy beleszóljak, irányítsak, ha kell. Köszönöm D-nek, hogy még a zokniválasztási szokásait is felülbírálta, bízva az értékítéletemben, és főleg abban, hogy ez nem öncélú. Sok sikeres folyamatot és néhány kudarcot tudhatunk a magunkénak, és sok nevetést, némi fogcsikorgatást is. Emlékezni fogok ezekre a pillanatokra.

Köszönöm V-nek végtelenbe nyúló délutánokban a néhány lopott percet, ahol lehetett bolondnak lenni, csapongani, nevetni. Azt is köszönöm, hogy hazugnak nevezett egyszer: hazugnak, mert olyan távol tartottam magamtól őt és másokat, hogy a távolságon át nem látszhatott az igazság. Volt min gondolkodnom. Nota bene, közelebb most sem engedném.

Köszönöm B-nek és A-nak a hétköznapi bölcsességeket. Azokat, amik az apró dolgokat teszik könnyebbé - egy e-mail megírását, egy telefonhívást vagy egy ingerült ügyféllel való munkát. Ezek a picinek tűnő eszközök egész életemre elkísérnek, és nem feledkezem meg róluk. És köszönöm nekik azokat az értékes szavakat, amiket rólam írtak, amikor leendő munkáimhoz ajánlást kértem tőlük. Nagyon fontos számomra a véleményük.

Köszönöm Zs-nek a munkának szentelt minden szenvedélyét - nevetést és haragot és lelkesedést és dühöt és kamaszos lendületet, ami előre vitte sokáig a hajót. Jó volt együtt száguldani. Jó szelet, ó kapitány, kapitányom. És köszönöm a barátság felvillanásait is.

P, N, R - nektek nem írok semmit. Megyünk tovább, együtt, és ez nagyobb ajándék most, mint amit valaha reméltem. Erre vagyok a legbüszkébb, a ti bizalmatokra. Megdolgozom érte.

 

komment
Címkék: magán

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr233209341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.