Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Egy életre szóló kapcsolat

2012. január 13. 07:44 - Hűvös Ágnes

Tegnapelőtt este nálam lényegesen hívőbb ismerőssel beszélgettem. Szóba került az időskori leépülés és az, milyen terhet jelent ez egy családnak - érzelmi terhet főleg, hiszen az egyre romosabb valami egyszer egy tisztelt, nagyrabecsült, néha bálványozott szülő vagy nagyszülő roncsa, és a fiataloknak is nehéz szembesülni azzal, hogy a nagy öregek hogyan vesztik el (önmaguk előtt) a méltóságukat.

Azt mondta, nem tudja, hogyan, ezt el akarja kerülni, de a hite tiltja a kézenfekvő megoldásokat. Egy felsőbb hatalomnak tartozik elszámolással azért, amit kapott.

Én meg azt, úgy érzem, nincs jogom hozzá, hogy elkerüljem. A fájdalom, legyen az mentális vagy fizikai, a sors véletlen játéka. A sorssal együtt élünk, mint valami élethosszig tartó házasságban, de éppen mint párkapcsolatainkban, a döntéseink akkor élesednek be igazán, amikor már nem csak magunknak tartozunk elszámolással. A halál elsősorban az élőknek fáj, és ha vannak velem élők, akkor a fájdalom az övék is - és tovább marad az ő fájdalmuk, mint az enyém. Velük kell elszámolnom, még amíg lehet.

Serge Gainsbourg-ról mondta szerelme, Jane Birkin, hogy "nem számít, hogy az isten néha szörnyeteg, amikor tizenkét évig élsz együtt vele". Én együtt élek a sorsommal. És ha egyszer válnunk kell, komolyan meg kell gondolnom majd, kinek milyen örökséget hagyok hátra ebből a házasságból - akármilyen szörny vagy isten legyen is a sorsom, amivel egy életet töltöttem.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr553541882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.