Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Hiány vagy amit akartok

2016. február 10. 05:55 - Hűvös Ágnes

city-people-bubble-soap.jpg

Azt írja egy kedves, rég nem látott barátom, hogy hiányzom neki. Az ügyfelem azt mondja, tőkehiánnyal küzd. A kollégám azt mondja, hiányzik neki egy képzés. Én meg éppen azzal küzdök,  hogy hiányzik az idő levelekre válaszolni. A tegnapi pincéremnek a jó modor hiányzott, szerintem. Soroljam még? Hiányok vesznek körül. Úgy tűnik, mintha életünket megszámlálhatatlan buborék határozná meg: buborékok, amikben űr van, vákuum, valaminek a markáns, jól megfogható hiánya.

Gyere, játsszunk egyet - én mindig szerettem kipukkasztani a buborékokat.

A barátomnak nem én hiányzom, hanem egy jó beszélgetés valakivel a döglődő házasságáról. Ha lenne más az életében, akinek ezt elmondhatja, rögvest kevésbé hiányoznék neki éppen most. Sőt, ha nem döglődne a házassága, akkor lehet, hogy legközelebb egy év múlva akarna velem kávézni. Neki valójában az hiányzik, hogy megfogalmazzon dolgokat végre, nem a tükörnek, hanem egy bólogató és hümmögő entitásnak.

Az ügyfelemnek nem pénz hiányzik, hanem két új senior ember és a mostaninál nagyobb árukészlet - felvehet embereket százalékért, kereshet türelmesebb beszállítót, sőt, a legjobb egy tőkéstárs lenne, aki beszáll a bizniszébe. És lehetne megoldás egy nagyobb, előfinanszírozott megrendelés is. Azaz lehetőség hiányzik, hogy növekedhessen a cég.

A kollégámnak tudás hiányzik, még pontosabban válasz néhány rosszul meghatározott kérdésre, azaz egy mentor és néhány jó tudományos cikk sokkal hasznosabb neki, mint egy rosszul definiált, általános válasz (képzés). Először persze az kellene, hogy jobban tudja, mit nem tud. Nem egyszerű,  az biztos.

A pincéremnek nem hiányzik semmi - az ő jó modorának hiánya valójában az én problémám volt, nem az övé. Nekem hiányzott a visszajelzés, hogy a világ még mindig a tenyerén hordoz. Ego-kérdés. De ha mégis a pincéremet nézzük, neki talán az hiányzik, hogy keressen végre egy munkát, amit igazán szeret, mert ezt látványosan utálja.

Nekem pedig az kellene, hogy a beérkező leveleimre legyenek válaszok... legalább egy autoreply, ami azt írja az engem keresőknek, hogy "nem felejtettem el Önt, csak hátrébb soroltam a prioritások között". Na jó, ezt azért inkább ne.

Hiányaink gyakran nem egyebek, mint megoldatlan, sokszor fel nem tett kérdések. Kapd rajta magad: amikor azt mondod, hiányzik ez vagy az, akkor valójában vágyódsz, és a vágy sokkal jobban megfogható, mint valakinek vagy valaminek a hiánya. Ó, tudom, hogy a legnehezebb témák egyikét kérem rajtad számon. Magamon éppúgy. Tudod-e pontosan, mire vágyódsz? Mi lenne az az állapot, helyzet, tárgy vagy éppen ki lenne az az ember, aki ha (puff) előtűnne, mint az ördög a mesékben, azonnal azt éreznéd, hogy nem is kell más.

Forgassuk tovább ezt a buborékot. Pontosan milyen formája van annak a hiánynak? Ha egy sötét sziluettnek képzeled, mit ismersz fel benne? Nem lehet-e, hogy amit a szörny árnyékának néztél, az csak a székre dobált ruhakupac... azaz csak rendet kellene rakni? (Nem, az nem lehet, mondaná szenvedélyesen kamasz fiam.)

Tudod, mit művelek? Olyan elcsépelt szó lesz ez. Megoldásokat keresek. Felépítem gondolatban azt a helyzetet, amikor már a hiány, az a bizonyos buborék nincs benne a képben. Hogy fog kinézni akkor az élet? Mi lesz meg abban a helyzetben, ami most nincs? Mitől fog enyhülni a követelőző érzés?

Tudom, hogy nem egyszerű. Nem egyszerű szembenézni azzal, hogy kész válaszaink sokszor csak pótlékok. Hogy a fagylaltot kívánó szervezet cukrot akar, ami bizony egy marék gyümölcsben is benne van. Hogy a menedzsmentkönyvet megvásárló manus működő vállalkozást akar, amit bizony pont egy könyv nem fog neki megadni, mert inkább sok fókuszált időre és néhány jó technikára lenne szüksége. Hogy a salsabuliba menő nő valójában több szerotonint akar, igazolást akar, hogy szép, párt akar, legalább egy tánc erejéig. És hogy a pincér, aki igazán kedves veled, valójában a munkáját akarja jól végezni, nyugodt napot és jó fizetést akar.

Ebben semmi rossz nincs. Sőt: a világ akkor működik jól, ha valós, jól megfogalmazott és főleg belső igények mozgatják. Ha a párod azért akar téged boldoggá tenni, mert az meg őt teszi boldoggá. Ha a pincér azért kedves minden nap, mert ez beletartozik az ő "jó munka" élményébe. És ha a gyerek azért rak rendet, mert neki úgy szerethetőbb a világ, nem pedig azért, mert napról napra veszekszel vele. Látszólag nincs önzetlenség, csak megoldáskeresés belső kérdéseinkre: hogyan leszek a saját definícióm szerint boldogabb, elégedettebb? Hogyan leszek jóban önmagammal és a világgal? Mikor tűnnek el végre a hiány buborékjai?

Álmodozz - hiszen a hiány az, amit valójában akarsz, csak fel kell ismerned a buborékban a formát. És ha már látod magad előtt, milyen is lenne egy igazán jó állapot, a buborékok nem lesznek ott. De tartok tőle, hogy a gyerekszobai rumlit ez sem oldja meg...

komment
Címkék: siker modern magán

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr798377978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.