Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Szótlan

2016. március 04. 09:15 - Hűvös Ágnes

 

 

 

 

 

Itt fent csend. De mi lehet alatta? 

Nevettél? Talán.

Bosszankodtál? Lehet.

Elgondolkodtál? Remélem.

Remélem, hogy megtudtál valamit magadról. Talán rólam is. Mert a csend még az elektronokon át is hat. A szavak hiánya, az üres sorok, a benned mocorgó kérdés, hogy mit nem tudsz meg tőlem, mi az a gondolat, amit éppen ide és éppen most NEM írtam le - ezek mind arrafelé visznek, hogy helyettem magadra nézz. A csend felszíne tükröződik, mint egy nagy, nyugodt tó. Ha a mélyére pillantasz, látod a nyüzsgő életet, de a víztükörben magadat pillanthatod meg és mindazt, ami mögötted van.

Egyszer már írtam a belső csendről, amikor önmagammal folytatok párbeszédet. Ez most a külső csend, a társnak szóló, a beburkoló, a beszédes szótlanság.

Időről időre megélem, amikor egy-egy beszélgetésben a nagy hallgatások veszik át a szót. Az a csend, ami mindkét fél számára örömteli. A szókeresés csendje - amikor a másik tudja, hogy azért nem válaszolok, mert annyira nagyon pontosan szeretnék válaszolni -, és a gondolatok csendje, amikor megengedjük egymásnak és magunknak, hogy csak üldögéljünk egymás mellett, szemlélődve, békésen. Ezeket a csendeket csak olyanok engedhetik meg maguknak, akik igazán bíznak egymásban, akik tudják, hogy a társ ott van akkor is, ha nem adja folyamatos jelét a jelenlétnek.

Ottlik és Szentkuthy, Örkény és Esterházy - a szófukarok és szócséplők mind azon polemizálnak, vajon mihez kezdjünk az ezerféle jelentéssel, a követhetetlen nyelvváltozással, a riasztó értelmezésbeli különbségekkel. Az ő nyelvi minimalizmusuk vagy éppen értelmetlenbe csapó szóáradatuk mind ezt a csendet járja körül. A csendet, ahol a gondolatok kristálytisztán látszanak, mint távoli hegyek a hideg, szikrázó, téli napsütésben. A csendet, amit a művészet soha nem engedhet meg magának, de folyamatosan vágyik elérni. A csendet, amikor nem mondasz semmit, és mégis pontosan értenek.

Halgass úgy, hogy az jelentsen valamit. Hallgass. Hallgass.

komment
Címkék: művészet magán

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr633200883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.