Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

A felnőttek (is) logikus lények

2016. április 04. 12:40 - Hűvös Ágnes

remote_car_free_photo.jpg

Pár nappal ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy a gyerekek józan paraszti ésszel felfogható rendszer szerint működnek, és hogy nekünk, felnőtteknek tulajdonképpen nincs más dolgunk, mint tiszteletben tartani ezt a rendszert. A történetben, amit ott elkezdtem, eltelt egy év, a 4 évesből 5 éves lett, de bár az ő rendszere sokat változott, szülei megtartották már bevett és valahogyan működ(tet...get...het)ő módszereiket.

Olvasó! Tedd a jobb kezedet a bal szívedre és esküdj:

Fogadom, hogy ha egyszer a gyerekem ajándékot kap, azzal nem kezdek játszani. Vagy ha mégis, akkor megengedem neki is, hogy játsszon vele. Fogadom, hogy minden esetben elismerem a gyerek jogát ahhoz, hogy ügyetlen legyen. Fogadom, hogy megkülönböztetem a saját cuccaimat a gyerekem cuccaitól. Most és nagykorúságáig. Ámen.

Ha megtetted, olvashatsz tovább.

Szóval eltelt egy év, elközelgett az ötödik szülinap. Az immáron bölcsebbé és szociokulturálisan tágabb látókörűvé érett Dani dártvédert akart, a szülei készségfejlesztő játékot. A nagynéni és nagybácsi meg olyat, amit kapni is lehet. Tehát vettek Daninak egy összeszerelhető dínórobotot, ami a doboz felirata szerint 6+ éveseknek szól (ez volt az első hiba), és felnőtt segítségével összeszerelhető (ez volt a második hiba). Ezen kívül vettek a két kistesónak (középdednek és kisdednek) némi apróságot. A szülőknek ezúttal nem hoztak semmit (ez volt a harmadik hiba).

A férfiak nekigyűrkőztek a szerelésnek, Édesanya elpakolta az asztalról a kézművesjátékot (amit ugyan Daninak vett, de utána maga állított össze), a gyerekek pedig bekapták hüvelykujjaikat (mindenki a magáét) és helyet foglaltak a lelátón.

Csörr. A doboz megnyílt és kiáramlott belőle számos izgalmasan kék és fehér műanyag alkatrész, piros és fekete kábel, valamint millió csavar. És egy iciripiciri betűkkel írt leírás, mellette iciripiciri csavarhúzóval. 12+-os csavarhúzóval.

Zordatya magához ragadta a kezdeményezést, nagybácsi pedig Danit. Dani elücsörgött nagybácsi ölében, néha megpróbált hozzámancsolni a szerelékhez, de mivel Zordatya tartott tőle, hogy az iciripiciri cuccok szétmásznak, és ennek hangot is adott (Ne légy hülye, fiam, el a kezekkel. Majd játszhatsz, ha kész lesz.), Dani inkább csak ült és nézett. Aztán, mivel Zordatya és nagybácsi kettesben is csak nagyon lassan haladtak a szereléssel, Dani elhúzta a csíkot.

A gyerekek bölcsek, belátják, hogy az élet véges, és minden percét ki kell használni. Carpe diem! kiáltott vona a ded, ha latinnak születik. De így csak indiánüvöltést hallatott, majd leült a nagyokkal torpedózni. Ezúton is köszönjük  a nagyoknak, hogy megmentették a helyzetet.

Miközben a gyerekek éltek, a felnőttek szereltek. Össze. És szét. És újra össze. És mivel a robot egy kupac vacak volt, ezért újra szét. Közben elhangzottak mindenféle sztorik babakocsikról és tankokról, valamint kondenzátorokról, ipari hőmérsékletre hevített számítógépalkatrészekről, valamint számos szójáték sz-szel, b-vel és k-val kezdődő szavakkal. A két férfi remekül szórakozott, ez tisztán látszott. Dani öccse (középded) pedig, mivel még csak 3 éves és a torpedóból láthatóan még nem veheti ki a részét, reménykedett.

És megszületett a nagy Ű. Nem tévedés, mŰ nem lett, mert hagyott maga után némi kívánnivalót (sántított, nem működött a szeme, valamint gyerektapsra nem indult, csak felnőtt-tapsra). De 50%-ot megítélek neki, Ű lett, nagy Ű. Zordatya büszkült, nagybácsi pedig kicsit tartott attól, ami következendő leszesz. Joggal.

Jött a középded.

(capo)

- Apaaaaa, szeretnék játszani veleeeee.

- Nem.

- Odaviszeeeeeem Daninaaak!

- Nem, most lett kész, elrontod. Na jó, tapsolj!

Középded tapsolt, dínórobot nem moccant. Zordatya tapsolt, dínórobot üvöltött (na jó, recsegett), mozgott, Űködött.

- Hadd vigyem odaaaaa.

- Nem, mert ezzel dolgoztam fél délután, elrontjátok. (fine)

És így tovább, zeneileg műveltek kedvéért da capo al fine. Dínórobot végül eltűnt a magas polcok egyikén, a család pedig felkerekedett vacsorázni.

A nagybácsi és nagynéni sokat bölcsültek. Mellesleg, ők a ded keresztszülei is, ez most új értelmet nyert. Gondoskodniuk kell. Az alábbiakról:

  1. Csak olyan játékot vegyél, ami a gyereknek öröm. Szélsőséges esetben (Zordatya és Édesanya fennállása esetén) fontold meg azt a lehetőséget, hogy olyat veszel, ami CSAK a gyereknek öröm.
  2. Csak olyan játékot vegyél, amit fel tudsz bontani és ellenőrizni tudsz még átnyújtás előtt. Ha nem tudod 5 perc alatt össze- és szétszerelni, akkor tedd el vagy dobd ki - vagy nyújtsd át valamelyik haverod vagy rokonod 35+ születésnapján. Hangsúlyozd, hogy  komoly ajándéknak szánod (mert viccnek rossz lenne).
  3. Gondoskodj a szülőknek is ajándékról. Mert a felnőttek is logikus lények.

Van egy tuti, kipróbált, kék-fehér, tapsra induló dínórobot, amiről tudom, hol lehet kapni. Te mit kérsz a következő szülinapodra?

komment
Címkék: magán jogos anyás

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr643040518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.