Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Helyzetbehozók

2018. március 13. 18:08 - Hűvös Ágnes

c6114fb5da35b38cfb2509c76bdc7818.jpgEgy évvel ezelőtt tele volt a net a BBC-interjút otthonról adó Robert Kelly-vel, akinek a gyerekei bebóklásztak a szobába. A jelenet cuki, a szülők halálos zavarban viccesen ügyetlenkednek, a gyerekeket láthatóan nem zavarja az egész. És tele van a net sokszázmilliónyi kommenttel, hogy milyen rossz apa, meg hogy a kamera elől elrejtőzni próbáló bébiszitter (aki valójában a mama) milyen elnyomott... és mindezt kevesebb mint 40 másodperc alapján elemzi ki az internet mindentudó népe.

Én bevallom, SEMMIT nem tudok a családról, csak annyit, hogy egy bájosan kínos helyzetbe kerülve szerencsétlenül improvizáltak. De mivel valószínűleg életükben először vannak ilyen helyzetben, csoda lenne, ha pontosan tudnák, mit is tegyenek. Sajnálom őket a rájuk ömlő nemzetközi tömegbölcsesség nyomása miatt, sajnálom őket a nem kívánt nyilvánosság miatt.

Ha te is gondolkodtál azon, hogy rossz-e az apa, elnyomott-e a mama, mi mást kellett volna csinálniuk, adok neked egy kis csámcsognivalót - és kifejezetten kérlek, vonj le belőle bátran következtetéseket. Engem érdekel, milyen szülőnek látsz. Azért-e, mert ettől más szülő leszek? Ja, nem. Azért, mert rád kíváncsi vagyok.

1. történet
A fiam 2 éves volt, már egy éve beszélt. Elmentünk egyszer a Városligetbe, és a hazafelé vezető úton egy jó méteres, vastag botot szedett össze. A trolihoz érve megpróbáltam rávenni, hogy hagyjuk a botot a Ligetben (a hatodikon laktunk akkoriban). Szó szót követett, a ded megmakacsolta magát, a troli vészesen közeledett, én pedig kezdtem ingerültebb lenni. A ded végül bevetette minden eszközét a meggyőzésre. Krokodilkönnyeket hullatva ezt zokogta: "Anyaaaaa, nekem otthon egyetlen játékom sincs! Végre megszerettem ezt a botot, el akarod venni?!"
Képzeld magad elé a trolimegálló népét.

2. történet
4-5 éves gyerekemmel gyakran vívtunk földönhempergős nevetésbe fulladó műcsatákat a kertben. Egy szép nyári délelőtt nagy műanyagpalackokkal csatáztunk (próbáld ki: nem fáj az ütése, de igen impresszíveket döndül a másik hátán). A csata végén a gyerek vihogva hevert a földön, én pedig felváltva csiklandoztam és püföltem, miközben ő azt kiabálta, hogy a veszteseknek fájdalomdíjul fagyi jár. Egy-két órával később a piacon tanakodtunk, mit kellene venni még, amikor a ded megszólalt: "Anya, fagyit is ígértél." "Mikor?" kérdeztem én. "Hát, tudod, miután megvertél."
Képzeld magad elé a piac népét.

3. történet
Néhány hete kamasz fiammal a villamoson utaztunk és arról beszélgettünk, miért érzik úgy a kamaszok, hogy muszáj inni, muszáj megtenni a hülyeségeket, muszáj szélsőséges dolgokba belemenni. Az egyik megállónál éppen az elfajuló bulik témájánál tartottunk, amikor megjegyeztem, hogy nálunk majd nagyon kell vigyázni, hogy ne legyen lerészegedős buli, mert félek, hogy valaki belefullad a medencébe. Az én józan, visszafogott és kitűnő humorérzékkel rendelkező fiam - értve, hogy ez csak zárójeles megjegyzés - ezt válaszolta full fekete ruházata és vállig érő vörös haja minden rocker fölényességével: "Jó-jó, a beb*szós bulit legközelebb máshol szervezzük."
Képzeld magad elé a villamos nemrég felszállt utasait.

Mi azóta is vihogunk az arcokon, amiket láttunk magunk körül. Ezek az emberek 30-40 másodperceket kaptak a mi sok éven át tartó közös életünkből - és ítélkeztek.

A gyerekeink hivatásos helyzetbehozók. Folyamatosan improvizálunk, de minden ilyen helyzetnek vannak előzményei, vannak kapcsolati elemei, és igen - ebben a nyilvánosság nem segít. Számtalan baráti történetet tudok (sárban fetrengő kétévesről, menyasszonyi szoknya alá bújó totyisról, a szex részleteit teljes hangerővel villamoson firtató gyerekről, sőt: még a gyermekvédelmet is bekapcsoló lábtörésről is), ahol a szülő tanácstalan volt. De ettől még nem volt se jó, se rossz szülő. Csak hirtelen nehezen improvizált.

Neked mi a véleményed? Neked mi a sztorid?

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://macskako.blog.hu/api/trackback/id/tr9913736834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.