Macska, kő

Hetek, közök, napok és őszinte semmiségek

Önsajnálat

2019. június 24. 20:23 - Hűvös Ágnes

Ezt a bejegyzést István barátomnak ajánlom.

Azt írja egy barátom az önsajnálatról: "vagy talán csak a kínt akartam megint újraélni, mert bármennyire is óvott ez a belső tér, ahova magamat sajnálni küldtem, bármennyire is felszabadító volt itt, hogy csak magam vagyok, nincs már több titok, a bezártság mégis fülledtséget hozott, áporodott volt ez a magánzárka, saját testszagomnál csak a lelkem párolgása volt elviselhetetlenebb, ahogy szaga volt annak is, ahogy elhagyni készül a testem, s marad a kimondhatatlan"

Ó, mennyire ismerem ezt.

Tovább
komment
Címkék: magán

Kert, kávé

2019. június 17. 10:46 - Hűvös Ágnes

Ülök a teraszon annál a faasztalnál, ahol anyámmal szoktam ülni kora reggel, amikor még mindenki békésen szunyókál. Nyaralótempó, iszogatom a kávét. Kicsit bosszant, hogy milyen vacakra sikerült - fél perccel tovább készült a kelleténél, égett ízű, régi-ízű. Hallom, ahogy anyám kifújja a reggeli cigaretta füstjét, a padlóra koccantja a kávéspoharát - a terasz lépcsőjén ült, hogy ne zavarjon engem a cigarettával -, és azt mondja: "café bouillu, café foutu, ez van". Franciás műveltségű szüleim illetlen szójátéka volt, szándékos nyelvi hibával, a túlforralt kávéra.

A kertben rigó ugrál. A Lujza, mondja anyám. Évekig tartott, mire rájöttem, hogy valójában nem ismeri őket arcról-névről. Gyakran kertészkedett hajnalban, a nagy hőség előtt, és az itteni rigók nem tartottak tőle. Néha csöndesen beszélt hozzájuk, és egyöntetűen mindet - tojót és hímet - Lujzának szólította. Arra se hallgattak, úgy is szerették.

Akkoriban egy zöld bögrét használtam, de az elmúlt napokban apám csúnya, kényelmesen öblös kávéscsészéje került a kezembe. Valahogy ebbe pont annyi tej fér, amennyi kell. Apám lejött az emeletről a dobogó és kicsit recsegő falépcsőn, tejet melegített, aztán akkurátusan előszedte a hűtőből a reggelihez valót. Halványkék volt a fürdőköpenye vagy sárga, nem tudom. Most mindkét köpeny a szekrényben lóg.

Nyár van, valahol messze egy kakukk mondja a magáét. Csend. Még alszik mindenki. Nincs kert, a gyom és a homok átvették az uralmat néhány év alatt. Borostyán és vérehulló fecskefű uralkodik. Hatalmas, évekig tartó harc lenne visszafoglalni a területet tőlük. Egyszer erről is döntést kell majd hoznom, gondolom lemondóan.

A kávém még mindig rettenetes. A csésze túloldalán átderengenek rút, retró rózsái az erős napsütésben.

20190615_084426.jpg

komment
Címkék: magán

Másik nyelven beszél

2019. június 08. 10:25 - Hűvös Ágnes

F. bácsi a közelünkben lakik. F. bácsi öreg, büdös és morcos. Van egy nagy kutyája, ő is öreg, büdös és morcos. Néha felbukkan náluk egy fiatalabb fickó, talán F. bácsi fia. Ő nem öreg.

F. bácsi kicsit félelmetes. Talán háromszor beszélgettem vele tizenhárom év alatt. Sose látom kertészkedni. Se a kutyájával foglalkozni. Az utcán se nagyon. A kapuján nincs kilincs - csak kulccsal nyitható. F. bácsi alapállapota a láthatatlanság. F. bácsi szakított az emberiséggel.

F. bácsi kertjében belülről ragyogó, gyengéd rózsák nőnek. A viráguk akkora, mint a két öklöm együtt. Vénséges vén almafáján tökéletes szépségű, hersegő, cirmos almák teremnek. Egyszer adott pár szemet, hogy vigyem haza a fiamnak. "A kis vörösnek", mondta.

F. bácsi így beszélget. Rózsákkal, almákkal, fénnyel. Kedvelem F. bácsit.

20190607_080030.jpg

komment
Címkék: mosoly magán

"És boldogan éltek, amíg meg nem haltak."

2019. május 28. 10:24 - Hűvös Ágnes

Vannak nagy és jelentőségteljes események az életben, amiket meg szoktunk ünnepelni. Egy gyerek születése, befogadása a közösségbe, új helyre költözés, esküvő és a tor, amikor az élők végül elengedik a halottaikat. Kezdetek, ahol valaki esélyt kap, hogy egy új helyzetben boldogan éljen.

Ilyen lehet a válás is, új esély. Szeretném ma megünnepelni azokat, akik sok évnyi szép együttélés után szépen válnak. Azokat az embereket, akik egy nagy, felelős, közös döntés nyomán újra esélyt adnak egymásnak arra, hogy boldogan éljenek.

Mert ugyan a világban eggyel kevesebb lesz a házasságok száma (őszintén: na és?!), de ők közben többek lettek: megdolgoztak minden percnyi boldogságért házasként, és megdolgoztak azért is, hogy a boldogtalanság ne legyen végleges. Remélem, mindannyian, akik képesek erre, megülik a tort - és aztán szépen, magukra büszkén mennek tovább. Sok boldogságot nekik!

147a90c92cfbaeef667161b750ed9a72.jpg
komment
Címkék: magán

Csinálj valami jót

2019. május 28. 08:47 - Hűvös Ágnes

Azt olvasom, hogy Németországban egyre több az antiszemita támadás, és helyi elemzések szerint ezek 90%-a szélsőjobboldali. Bár az antiszemitizmus elleni kormánybiztos korábban azt mondta, hogy Németországban bárki bárhol viselhet nyilvánosan kipát, mert emiatt semmilyen bántódás nem érheti, nemrég egy interjúban azt javasolta, hogy senki ne viseljen nyilvánosan kipát. Hivatkozott az erőszakra és arra, hogy az erőszakos cselekedetekkel és az antiszemitizmussal kapcsolatos közöny is növekszik, azaz senki ne számítson arra, hogy majd az emberek megvédik a nyílt utcán.

Tovább
komment

A barátság próbái

2018. augusztus 26. 17:43 - Hűvös Ágnes

screenshot_20180822-200930.jpg
Egyre több barátom van messze. Van, aki messzire ment, és van, aki eleve messze volt. Kevés dolog köt össze minket.
komment
Címkék: mosoly magán

Látható, láthatatlan, véges, végtelen

2018. augusztus 19. 11:13 - Hűvös Ágnes

e6bc1d93de592e0592cd9a4178346b87.jpg

Nézd meg ezt a képet - se eleje, se vége, éretlen, vázlatos. Klimt firkálta 1908-ban, amikor egy igen nagy, közel 4 négyzetméteres alkotásához készített tanulmányokat. Ránézek, és nem értem. 

Mi az ott, a fickó hátán? A haja, a ruhája? Vagy csak véletlen vonalak? És az a csálé karfiolfül? Ezt az embert tartották nagy művésznek? Aztán megnézem a kész, hatalmas, részletgazdag képet... És meglátom benne ezt a férfialakot is. Lehajtott fejjel ül a kép közepén, napbarnítottan, erősen. Egy öregasszony támaszkodik rá, karjába egy fiatal nő kapaszkodik. Hiába láttam a vázlatot, semmit nem mond a készről. Még a kérdéseim, amiket felvetettem, se visznek közelebb ahhoz, amit végül megpillantok. A füle, a háta, érdektelen részletek.

Az elmúlt hét nagyját egy református ifjúsági fesztiválon töltöttem. Még egyszer: egy református ifjúsági fesztiválon. Akik engem ismernek, értik, mi ebben a tripla furcsaság. Fesztivál, ahol riasztóan sok ember van, ifjúsági, amit - kiöregedve - tíz éve elhagytam, református, amihez az örök vallási-kulturális kíváncsiságomon túl nincs közöm. Mégis, életem nagy élményei közé tartozik ez a 4 nap, ebből is néhány pillanat, néhány beszélgetés. Jelek, ajándékok. Meghívott előadóként csöppentem oda, a közönség-közösség küszöbről betekintgető részeként voltam jelen, hálás vendégként mondtam búcsút.

Nem a fesztiválról akarok neked mesélni, bár az is megérne egy mesét. Inkább mesélek neked arról, hogy egyetlen beszélgetés egyetlen félmondatából mi virágzott ki bennem. Beszélgettünk, sör mellett, egy parkban. És azt mondta nekem bölcs, vívódó beszélgetőtársam, hogy aki jót tesz, abban Isten munkál, akármilyen hittel, gyökerekkel teszi is azt. Jó érzés volt ezt hallani. Valaki, aki mély hite fészkéből tekint kifelé, maga felé húzza, befogadja oda a világot. Azt mondja, mindegy, hogy mit hiszel, milyen értékrend szerint méricskéled magadat (vagy mások téged), azért ő látja benned azt az Istent, aki őt a tenyerén tartja.

"Benned is Isten munkál."

Tovább
komment

3 apa dícsérete

2018. június 18. 07:28 - Hűvös Ágnes

Apám valamit mindig barkácsolt. A sötétkamrában filmet laborált, a konyhaasztalnál vezetéket blankolt, deszkát fűrészelt a telepi kertben a kisfiúkkal, szögelt, szerelt, kicserélt, csavarozott. Apám biciklizett, síelt, amikor pedig - anyám nagy bánatára - lustább időszak volt, kézilabdát és vizilabdát, esetleg régi nagy klasszikusokat nézett a tévében. Apám zenét hallgatott. Halló fülével a hifi felé fordulva, fejét kicsit félrebillentve, félmosollyal az arcán hallgatta a nagy klasszikusokat, és mindig az volt az érzésem, ha ilyenkor meglestem, hogy csodálkozik. Csodálkozik, hogy részese lehet valami nagyszerűnek, leírhatatlannak. Apám rajongott a szépségért. A szép nőkért, a szép tájakért, a szép versekért, alkotásokért. Apám játszott. Szójátékot, társasjátékot, stratégiait és bugyutát is, kártyázott, sakkozott és rejtvényt fejtett. Apám beszélgetett. Filmekről, könyvekről, viccekről, fizikáról, gazdaságról, politikáról - bölcsen és szenvedéllyel beszélgetett bármiről, amiről kiterjedt baráti köre gondolatokat osztott meg. Apám nevetett, sokat, és néha sírt is. Apám szeretett. És mindez elfért egyetlen életbe, egyetlen szívbe, egyetlen apába, akit ma, hogy apák napja van, nagyon szívesen felköszöntenék.

Sok éve nincs velünk.

Most két apával élek. Egy jelen idejű apával, aki nagyszerűen neveli a fiamat, és egy jövő idejű apával, aki nagyapját és apját figyelve már most tervezgeti, milyen lesz majd apaként. Azt látja: apának lenni jó dolog. A jelen idejűt köszöntse fel a fia. A jövő idejűnek még várnia kell. De majd csak eljön az az apák napja is.

19238115_10154775783446985_5316589956570554391_o.jpg

komment

Kokárdaféle

2018. március 15. 13:31 - Hűvös Ágnes

17218346_1249657645103218_6023588085471364276_o.jpg

(Fotó: Hanula Judit)

Néhány napja hazafelé tartottunk Székelyudvarhelyről. Autóval jöttünk Kolozsvárig, egy kedves, helyi fiatalember volt a sofőrünk, eredeti szakmája szerint újságíró. Kétgyerekes apuka, otthon nem néznek tévét, a nemzetközi politikáról (amibe a magyarországi hírek is beletartoznak) a neten tájékozódik, elsősorban magyar nyelvű hírportálokat olvasgat, de azt is csak hellyel-közzel, mert nem érdekli. Éldegél, dolgozik, többé-kevésbé elégedett az életével. A helyi viszonyokkal tisztában van, őszintén beszél a helyhatósági visszásságokról, a helyi gazdasági viszonyokról. Nem hülye. A beszélgetés során az is kiderül, hogy mindabból, amit ő lát, Magyarország egy átlagos, demokratikusan működő közép-európai ország, kellemesen felfelé ívelő gazdasági mutatókkal, békés közélettel, disztingvált belpolitikával.

Kicsit megrendültünk.

Tovább
komment
Címkék: politika jogos

Helyzetbehozók

2018. március 13. 18:08 - Hűvös Ágnes

c6114fb5da35b38cfb2509c76bdc7818.jpgEgy évvel ezelőtt tele volt a net a BBC-interjút otthonról adó Robert Kelly-vel, akinek a gyerekei bebóklásztak a szobába. A jelenet cuki, a szülők halálos zavarban viccesen ügyetlenkednek, a gyerekeket láthatóan nem zavarja az egész. És tele van a net sokszázmilliónyi kommenttel, hogy milyen rossz apa, meg hogy a kamera elől elrejtőzni próbáló bébiszitter (aki valójában a mama) milyen elnyomott... és mindezt kevesebb mint 40 másodperc alapján elemzi ki az internet mindentudó népe.

Én bevallom, SEMMIT nem tudok a családról, csak annyit, hogy egy bájosan kínos helyzetbe kerülve szerencsétlenül improvizáltak. De mivel valószínűleg életükben először vannak ilyen helyzetben, csoda lenne, ha pontosan tudnák, mit is tegyenek. Sajnálom őket a rájuk ömlő nemzetközi tömegbölcsesség nyomása miatt, sajnálom őket a nem kívánt nyilvánosság miatt.

Ha te is gondolkodtál azon, hogy rossz-e az apa, elnyomott-e a mama, mi mást kellett volna csinálniuk, adok neked egy kis csámcsognivalót - és kifejezetten kérlek, vonj le belőle bátran következtetéseket. Engem érdekel, milyen szülőnek látsz. Azért-e, mert ettől más szülő leszek? Ja, nem. Azért, mert rád kíváncsi vagyok.

Tovább
komment

Múlt, jelen és még valami

2016. június 03. 13:44 - Hűvös Ágnes

tree-828690_1920.jpg

Tegnap este jött egy telefon. Megint elment valaki, aki az örökségem része volt, távoli rokon, szüleim jóbarátja. Hallgatom a telefonban a párját, hosszan beszél, aztán bocsánatot kér, hogy ő ilyet nem is szokott, de én úgyis megértem, velem tud beszélni, és ez most kellett neki. Én pedig arra gondolok, hogy velem ő sosem váltott többet 5-6 mondatnál... és az imént, amikor hosszan, bizalmasan mesélt nekem, valójában rég halott anyámmal beszélt.

Ha semmi mást nem viszel most magaddal, vigyél csak egy dolgot. Az örökséged. Én sok-sok történetet, néhány tárgyat és néhány mindennél értékesebb embert örököltem. Igen, embereket - olyanokat, akik további történeteket mondhatnak nekem, olyanokat, akikkel tovább kártyázhatok szombat délutánokon, olyanokat, akik átveszik a koncertjegyemet, ha nem tudok elmenni... vagy éppen elvisznek magukkal, ha van egy felesleges jegyük. Olyan embereket, akikkel hosszú közös a múltunk, és bár rövid, de annál otthonosabb közös jövőnk lehet. Olyanokat, akik még egy kicsit kaphatnak tőlem valamit, akiknek nem tartozom semmivel, de akiknek jó adni.

Ennyi elég is. Legalább ennyit kell továbbadnom majd nekem is.

 

komment
Címkék: magán

Jancsika diplomázik

2016. április 25. 14:16 - Hűvös Ágnes

college-graduates-gowns.jpgEzt az írást sok éve írtam az elte.blogra. Az írás azóta se vesztette aktualitását, csak a tandíj összege változott... Jancsika - vagy Pistike, Jucika, Alízka - néhány hét múlva éppúgy megszerzi bachelor diplomáját, mint abban az évben, és ez az idei Jancsika is bölcsész lesz vagy bármilyen más, alapképzetlen, szaktalan ember. Pedig ő jót akar, még most is. Gondoljunk rá szeretettel!

Tovább
komment

Az a bizonyos egyensúly...

2016. április 25. 06:47 - Hűvös Ágnes

life-864361_1920.jpg

Vannak, akik mély hittel állítják, hogy képesek elválasztani a munkájukat az életüktől. Hmmm... ezek szerint ők munka közben nem is élnek? Mivel én akkor is szoktam, elméláztam azon, hogyan is.

Nigel Marsh 2010-es TEDTalk-jában négy tanulságot sorolt fel a munka-magánélet egyensúlyával kapcsolatban. Majd alkalomadtán nézd is meg, de írok neked egy gyors olvasónaplót.

  1. Vannak olyan munkák, amik ha-megfeszülsz-se lesznek egyensúlyban a magánéleteddel. Ha belegondolsz, Marsh-nak igaza van: Luke Skywalker se hagyta abba a Halálcsillag rombolását 17:00-kor. És hiába ajánlottak volna neki rugalmas munkaidőt, Casual Friday-t és Dolgozz Otthonról Napot (:)), úgy tűnik, ezek se billentették volna helyre az egyensúlyt. Ő úgy döntött, megéri belehalni is akár. És te?
  2. Ha te nem teszel rendet az életedben, megteszik mások. A vállalatok természetükből adódóan arra törekszenek, hogy a lehető legtöbbet kapjanak belőled. Dolgozz Otthonról Nap? Naná. Már otthonról is... Vállalati Óvoda? Naná. Maradj bent többet. És vannak még jó ötletek. Csak rajtad múlik, hogy hol húzod meg a határokat.
  3. Találd meg a neked legjobb egyensúlyt. Lehetnek rózsaszín elképzeléseid (az ideális napon 3-szor szexelni, 2-szer levinni a kutyát sétálni, 2*3 órát dolgozni, 1-szer sörözni a haverokkal, 1-szer vacsorázni a családdal...) és azok lehetnek akármilyen szépen megtervezve, attól még nem feltétlenül megvalósíthatóak minden áldott nap.
  4. Az apró változtatások számítanak. Ha egyik napról a másikra elkezdesz egy új edzésprogramot, minden nap felhívod édesanyádat és átrendezed az életedet, az persze lehetséges... de vajon hányszor fogadtad meg ezt újévkor? És hányszor teljesítetted? De ha csak egyszer-egyszer beülsz egy kávézóba a délutáni rohanás helyett, vagy ötletszerűen felhívsz egy rég nem látott havert, és egyre gyakrabban találsz rá az apró változtatásokra, egy idő után sokkal könnyebb lesz minden.

És most az igazság.

Hajnali 4:34-kor írom ezt a bejegyzést, a laptopomról, miközben igyekszem szeretetéhes Böcke macskámat félretolni a billentyűzetről. Az elmúlt fél évben, amióta a cégemet újra felpörgettem, a férjem és a fiam intézi az iskola, mosás, bevásárlás ügyeit, sőt, főznek is maguknak, mert én lehetetlen időpontokban is dolgozom. Végtelenül hálás vagyok nekik azért, hogy ilyen mértékben önállósították magukat. Terveimet rendre felülírják a váratlan események, a vasárnap telefonáló ügyfelek, az utolsó pillanatban beeső kérések. Néha a nap közepén annyi időm van, hogy zavarba jövök tőle, néha hétvégén is majd' megszakadok. Nehéz. Kalandos. Fárasztó és kemény. És a lényeg? A lényeg az, hogy mindezt élvezem.

Nigel Marsh megszívlelendő négy tanácsához én ezt teszem hozzá:

Keresd meg az egyensúlyt... vagy rugaszkodj el és kezdj valami nagy dologba. Élj. Megéri.

komment

A felnőttek (is) logikus lények

2016. április 04. 12:40 - Hűvös Ágnes

remote_car_free_photo.jpg

Pár nappal ezelőtt írtam egy bejegyzést arról, hogy a gyerekek józan paraszti ésszel felfogható rendszer szerint működnek, és hogy nekünk, felnőtteknek tulajdonképpen nincs más dolgunk, mint tiszteletben tartani ezt a rendszert. A történetben, amit ott elkezdtem, eltelt egy év, a 4 évesből 5 éves lett, de bár az ő rendszere sokat változott, szülei megtartották már bevett és valahogyan működ(tet...get...het)ő módszereiket.

Olvasó! Tedd a jobb kezedet a bal szívedre és esküdj:

Fogadom, hogy ha egyszer a gyerekem ajándékot kap, azzal nem kezdek játszani. Vagy ha mégis, akkor megengedem neki is, hogy játsszon vele. Fogadom, hogy minden esetben elismerem a gyerek jogát ahhoz, hogy ügyetlen legyen. Fogadom, hogy megkülönböztetem a saját cuccaimat a gyerekem cuccaitól. Most és nagykorúságáig. Ámen.

Ha megtetted, olvashatsz tovább.

Tovább
komment
Címkék: magán jogos anyás

A gyerekek logikus lények

2016. április 04. 12:40 - Hűvös Ágnes

gl0000223-1560x1036.jpg

Pár éve egy gyerek 4. születésnapjára voltam hivatalos. Most erről akarok mesélni neked. A gyerek, név szerint Dani egy doboznyi dínót kapott, mivel éppen a dínó a mániája. "Dínó" behelyettesíthető bármely, 4 évesek által favorizált mütyürrel, a történet szempontjából lényegtelen. Szóval Dani kapott a szüleitől egy nagy doboz régen vágyott dínót, ebéd után, az étteremben, ahol a születésnapot ünnepelték.

Gyönyörű doboz volt: tele tarka, izgalmas dínókkal, mindenféle kiegészítővel, szét lehetett pakolni és tobzódniiiii........ egészen addig, amíg valamelyik felnőtt fel nem vetette, hogy

- DANIKÁM! Egy étteremben nem illik így szétpakolni. Pakoljunk össze.

- Neeeeeeeeeeeeeeeem nemnemnemnemnemmmmmhhhmmm.

- De igen,majd fent a szobában kipakolhatod. De csak ha az öcsédnek is adsz belőle.

- Neeeeeeeeeeeeeeeem nemnemnemnemnemmmmmhhhmmm.

Na, de itt nincs vége a mesének, ez még csak az alapkonfliktus.

Tovább
komment
Címkék: magán jogos anyás

Inflálódó büszkeségünk

2016. április 04. 12:34 - Hűvös Ágnes

2011-ben egy vidéki utamon fedeztem fel egy furcsa párost. Sajnos nem fotoztam le, de mivel az üzenet újra időszerű lett, így most elmesélem neked is. A Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének falán két tábla volt látható, egymástól néhány méterre. Az első egy aranybetűkkel ékes márványtábla, amely az alábbiakat hirdeti:

szalay_sandor_plaque_debrecen_bem_ter_18c.jpg

A másik tábla némiképp szerényebb.

Tovább
komment
Címkék: siker mosoly jogos

Találni, nem keresni

2016. április 02. 22:42 - Hűvös Ágnes

v7bgww790w.jpg

Azt tanultam, hogy ha valami hiányzik, ha valami problémám van, tegyek a megoldásért. Ezt tanultam nyugati kultúrkörnyezetemből, ezt tanultam a felnőtté válás során, ezt tanultam vezetőként, vállalkozóként. Addig tanultam, amíg elkezdtem hinni benne. Hiszen mi más lenne ez, mint hit: hit a nyugati ember mindenhatóságában, hit a saját életem feletti hatalomban, hit önmagamban. Ugye sokszor mondták ezt neked is? Tégy önmagadért! Vedd a kezedbe a sorsodat!

De most mégis amellett érvelek majd, hogy higgy a sorsban. Hogy állj meg és várj. Mert vannak dolgok, amiket nem tudsz megkeresni - de megtalálni igen.

Tovább
komment
Címkék: magán

Az aranytojást tojó tyúk megsütése

2016. március 03. 05:57 - Hűvös Ágnes

5bbd8166966523a295373e884cd59492.jpg

Lelkes, bátor emberekkel találkozom minden nap. Új terveket szőnek, belevágnak nagy vállalkozásokba, kockázatokat vállalnak, mindezt elsősorban azért, hogy eljöjjön végre a nap, amikor mások gazdagságának növelése helyett a saját álmaikat és jövőjüket kezdhetik megépíteni.

Ha megkérdezem őket, mi a sikerük titka, azt mondják, a vállalkozásuk eredményességére kell koncentrálniuk. Ha valami rosszul megy, még többet kell dolgozniuk, ha valahol elakadás van, akár az ebédről, alvásról, barátokról is lemondva kell még erősebben dolgozni. Mert az ő számukra az aranytojást tojó tyúk, a jövőbeli gazdagság záloga a vállalkozás.

Mind tévednek. Tudod, miért?

Tovább
komment

Hiány vagy amit akartok

2016. február 10. 05:55 - Hűvös Ágnes

city-people-bubble-soap.jpg

Azt írja egy kedves, rég nem látott barátom, hogy hiányzom neki. Az ügyfelem azt mondja, tőkehiánnyal küzd. A kollégám azt mondja, hiányzik neki egy képzés. Én meg éppen azzal küzdök,  hogy hiányzik az idő levelekre válaszolni. A tegnapi pincéremnek a jó modor hiányzott, szerintem. Soroljam még? Hiányok vesznek körül. Úgy tűnik, mintha életünket megszámlálhatatlan buborék határozná meg: buborékok, amikben űr van, vákuum, valaminek a markáns, jól megfogható hiánya.

Gyere, játsszunk egyet - én mindig szerettem kipukkasztani a buborékokat.

Tovább
komment
Címkék: siker modern magán

Korunkból adódóan

2016. február 07. 11:52 - Hűvös Ágnes

dj-690986_1280.jpg

Nemrég szembesültem azzal, hogy elkezdődött a B-oldal, azaz a buli második fele. Ezt nem érthetik, akik még nem jutottak el ide... nemcsak azért, mert itt az empátia nem elég, saját élmény kell, hanem azért is, mert akik később érkeznek, azoknak már a bakelitről lecsúszó tű surrogása is ismeretlen. Generáció vagyunk, közös világgal, közös szubkultúrával. És ezen a nagy törzsön belül is van egy kis falunyi ember, akikkel közös múltat osztok meg. Ez a poszt főleg nekik szól - de ha téged nem ismerlek, akkor is lehet, hogy rólad írtam. Ki tudja. Korunkból adódóan te magad is eldöntheted.

Tovább
komment
Címkék: magán